25.rész

 

Sziasztok :D :) Tudom,hogy már nagyon régen nem hoztam

új részt,és ezt nagyon sajnálom...De most meghoztam nektek

az új részt és remélem,hogy tetszik,bár szerintem halál unalmas lett

én egyáltalán nem vagyok vele megelégedve....De remélem azért tetszeni 

fog nektek.:)Ez az 1.évad utolsó része.4-5 komment után hozom a

2.évad elő részét :) Jó olvasást!

                                   

                                                                                                             Nikixx

Reggel mikor felébredtem egy gyors Tweeteléssel indítottam a napomat.Régebben sosem volt túl sok követőm twitteren de most,hogy úgymond "híres" ember lettem 4(!!) millió követőm lett.Kötelességemnek éreztem,hogy visszakövessek néhány rajongót és megköszönjem nekik a támogatásukat,ezért mostanában minden nap írok twittere.Pont,ahogy ma is.

@Emily_Parker:Utolsó napom New Yorkban.Holnap kezdetét veszi az első turném.Olyan izgatott vagyok.:)

Írtam,majd visszakövettem néhány rajongót utána pedig  kikapcsoltam a laptopomat.Hihetetlen,hogy holnap már a világ másik felén leszek és egy teljes hónapig koncerteket fogok adni.Nem hittem,hogy valaha ez az egész be fog következni,de megtörtént,és egy biztos.Nincsen most olyan ember a világon,aki nálam boldogabb lenne.Ma a többiekkel megbeszéltük,hogy együtt töltjük a napot,mivel egy teljes hónapig nem fogjuk látni egymást.

-Megjöttünk!!!!!!-halottam meg Niall hangját,aki a földszintről kiáltott.Lesiettem a lépcsőn és mosolyogva néztem körbe.Mindenki itt volt.Harry,Niall,Liam,Louis,Zayn,Perrie,Leigh-Anne,Jesy,Jade,Eleanor,Rachel és Caroline.Nekik köszönhetek mindent,ha ők nem lennének én se állnék most itt és ezért borzasztóan hálás vagyok nekik.Harryék,akik bármennyire is híresek,törődnek másokkal és hatalmas szívük van,ahogy Perriéknek is,akik ha akkoriban nem hívtak volna fel a színpadra még mindig csak otthon énekelgetnék.És a barátnőim,akik egész életemben támogattak és gondoskodtak arról,hogy soha ne adjam fel az álmaimat.

-Emily,mi a baj?-lépett mellém Harry aggódva.Észre se vettem,hogy elérzékenyültem és néhány könycsepp hullott ki a szememből.

-Semmi,csak még mindig alig hiszem el ezt az egészet-töröltem meg a szemem,Harry pedig szorosan magához ölelt.

-Naa,most már bulizhatunk??-kiáltott fel újra Niall.Buli?Én csak annyit mondtam nekik,hogy jöjjenek át ma és töltsük együtt a napot,de úgy látszik nekik ez buli.:D Mindegy a lényeg,hogy együtt legyünk.

-Igen,bulizhatunk-nevettem fel mire Niall izgatottan a CD lejátszohóz rohant és elindította a zenét,majd idétlen táncba kezdett.Nembaj Niall,mi így szeretünk :D

Harry*:

Egész nap,Zaynt és Emilyt figyeltem.Igen,tudom,hogy azt mondtam Emilynek,hogy megértem ezt az egészet de igazából nagyon zavartak a történtek ,de tudtam,hogyha ezt elmondom neki akkor elveszítem őt,és azt pedig nem akartam.Soha nem szerettem egy lányt se annyira mint Emilyt,ezért is félek nagyon attól,hogy el fogom őt veszíteni.És ráadásul most 1 hónapig nem is fogom látni,ki tudja mi fog vele történni ilyen hosszú idő alatt,ki tudja,hogy nem-e szeret bele valaki másba engem pedig teljesen elfelejt.Rettenetesen félek ettől az egésztől,de bármennyire is fáj múszály elmennie,hiszen egész életében erre vágyott.1 hónap,csak kibírom valahogy....

-Mi a baj?-lépett mellém Emily 

-Semmi,nincs semmi-füllentettem.

-Harry,látszik rajtad!Engem nem tudsz átverni!

-Csak annyi,hogy nem akarlak elveszíteni.Félek,hogy esetleg találkozol egy másik fiúval és-mondtam de Emily félbeszakított 

-Harry!Ilyenre még gondolni se merj!Én téged szeretlek!És örökké téged is foglak!-válaszolta majd hosszan megcsókolt.Hittem Emilynek,megbíztam benne,de a Zaynes dolgon még mindig nem tudtam magam túltenni,és egy ideig még biztos,hogy nem is fogom....

Emily*:

Egész estig beszélgettünk,táncoltunk,nevettünk.Ennél jobb "búcsúzó" bulit nem is kívánhattam volna.Boldog voltam,hogy ez az egész megtörtént velem,de izgultam is mert féltem,hogy mi vár még rám.Kár,hogy az ember nem láthatja előre a jövőjét,akkor minden sokkal egyszerűbb lenne,tudnám,hogy milyen jövőm lesz mint énekesnő és azt is megtudnám,hogy ez az egész Harryvel komoly-e.Én tényleg szeretem őt de azt nem tudom,hogy Harry is úgy érez-e mint én.Oké,azt tudom,hogy ő is szeret engem,de kérdés,hogy meddig.Nem akarom,hogy ez csak,amolyan pár hónapos "fellángolás"lenne vagy csak egy tipikus tini szerelem.Nem,én szerintem ez az egész sokkal komolyabb,nevezettek bármennyire is nyálasnak,de én egyszerűen nem tudom elképzelni az életem Harry nélkül.És csak reménykedni tudok,hogy ő is ugyanígy érez irántam.Meglepődtem mikor azt mondta fél,hogy "lecserélem". Nem értem,hogy egyáltalán,hogy juthatott ilyen az eszébe....Ha az egész világot bejárnám,még akkor se találnák még egy olyan srácot,mint Harry Styles.Ő egyszerűen tökéletes.Inkább nekem kéne félnem attól,hogy egyszer csak gondol egyet és félrelép.Annyi gyönyörű Directioner lány van.Na de mindegy...Ahogy azt szokták mondani:"Egy jó kapcsolat alapja a bizalom." Bíznom kell Harryben és neki is bennem.Gondolataimból Jhon hangja zökkentett ki.

-Emily!Megjött a taxi.Mennünk kell!-kopogtatta a kezén lévő óráját.

-Oké.Egy perc.Csak elbúcsúzok a többiektől-sóhajtottam fel és először a lányokhoz sétáltam.Mindegyiküket sorban megöleltem,majd a srácokhoz léptem.Liam szorosan magához ölelt.

-Kérlek,vigyázz Rachel-re- suttogtam a fülébe,Liam pedig mosolyogva bólintott.

-Vigyázz magadra kislány!-ölelt meg Louis és egy répát nyomott a kezembe mire felnevettem.Niall mellé léptem,aki egy táskányi kaját adott nekem.

-Hogy legyen mit enned a repülőúton-mondta mosolyogva én pedig szorosan átöleltem a kis butus ír manómat.Annyira megszerettem ezt a gyereket,nagyon fog hiányozni.Zaynt is magamhoz öleltem,aki egy borítékot vett elő a zsebből és odaadta nekem.

-Csak akkor olvasd el,ha már a repülőn ülsz és hazafele indulsz ! Ígérd meg!-kért úgy hogy csak én halljam.

-Jól van.Megígérem!-válaszoltam majd Harryhez léptem.Direkt őt hagytam utóljára.

-Szóval-kezdem picit zavartan 

-Itt az idő-sóhajtott majd közelebb lépett hozzám.Alig volt pár centi köztünk.Szívem már a torkomban dobogott.Harry elsőször gyengéden majd egyre hevesebben csókolt.Nem akartam,hogy véget érjen,örökre vele akartam lenni.De most mennem kellett,ezért elhúzódtam Harrytől és utoljára mélyen  a szemébe néztem.

-Szeretlek!

-Én is szeretlek!-válaszolta Harry 

-Emily!Igyekezz már el fogunk késni!!!-kiáltotta felém Jhon

-Mennem kell!-suttogtam Harrynek,aki nagyot nyelt majd bólintott.

-Hívlak mikor leszálltam-mondtam majd indulni is akartam de Harry elkapta a karom és magához húzott majd még egyszer és utoljára megcsókolt.

-Vigyázz magadra!-mosolygott

-Emily!!!-halottam meg újra Jhon hangját,aki már nem kicsit volt dühös.

-Te is vigyázz magadra!-válaszoltam majd elengedtem Harry kezét és elindultam Jhon után.

Pár hónapig a világ másik végén leszek.Pár hónapig nem látom őt.De úgy érzem,hogy a mi kapcsolatunk erős és kibírja ezt a kis időt,legalábbis remélem...

24.rész

                     Sziasztok :)Meghoztam az új részt,és egyben szeretném elmondani,hogy köszönöm a 12 felliratkozót,de mivel ritkán kapok kommenteket ezért ezentúl csak akkor hozok új részeteket,ha legalább 3-4 kommentet kapok minden egyes rész után.:) Remélem ezt megértitek, mivel szeretném tudni a véleményeteket.Az új részekben egyre többször írok majd más szemszögéből,amit remélem nem bántok.Na nem húzom tovább az időt.Jó olvasást nektek és várom a kommenteket.:)

                                                                                                                                   
                                                                                                                                              Nikixx

Zayn *:

-Hahó!Zayn!Keljél már fől haver!-halottam Liam hangját aki a fülemet pöckölgette.Én csak unottan a másik oldalamra fordultam és nem vettem Liamet figyelembe.
-Na,ne legyél már ilyen!Mégis mi bajod van?-kérdezte.Nem válaszoltam neki semmit,hiszen azt nem mondhattam ,amit valójában érzek.Hiányzik Emily,még mindig szeretem.Ezért nem voltam ott tegnap a koncertjén.Tudom,hogyha láttam volna,azt most nem bírnám ki.Ezért eldöntöttem magamban,hogy most az lesz a legjobb,ha pár napig nem is találkozunk.
-Na jó.Zayn el fogunk késni!Komolyan mondom itt hagylak!-lökött oldalba.
-Miért?Hova megyünk?-fordultam Liam felé
-Emilyékkel vidámparkba-válaszolta.
-Ja,oda én nem megyek-vágtam rá kapásból és visszafeküdtem.
-Jaj,ne csináld már!Miért nem?Mostanában olyan furcsa vagy-nézett rám furán
-Csak nem megyek és kész-mondtam,hiszen semmiképpen nem akartam Emilyvel találkozni.Legalább csak pár napig,addig amíg ki nem találok valamit.
-Na ne szórakozz.Emily külön kérte,hogy te mindenképpen legyél ott- győzködött  tovább Liam.Emily külön kérte,hogy legyek ott?De miért?Kezdek egy kicsit kíváncsi lenni.
-Indulhatunk?-lépett be a szobába Harry egy banánnal a kezében.
-Zayn nem akar jönni-sóhajtott Liam
Harry Liam kezébe nyomta a félig megrágott banánját majd a kanapéhoz lépett,ahol én feküdtem.Megragadta a bokámat és lehúzott a kanapéról.Ez engem nem különösebben érdekelt.Törökülésben leültem a földre és magam elé bámultam.
-Oké.Hogy hívják a lányt?-ülte le mellém Harry.A fiúk általában sejtik,ha egy lány miatt vagyok ki.3 év után már nagyon jól ismerjük egymást.Viszont azt mégsem mondhattam nekik,hogy Emily miatt vagyok kibukva.
-Egyszerűen csak nem akarok elmenni.Olyan nehéz ezt elhinni?-kérdeztem és reméltem,hogy most már békén hagynak.
-Igen.Látszik rajtad,hogy kész vagy.Jaj,gyere már velünk.Még Emily ikertestvérét Jenifer sem ismered,pedig jó fej,azt leszámítva,hogy utál engem-magyarázott Harry én pedig erre kiváncsían felkaptam a fejem.Ikertestvére?Úgy tűnik nagyon le vagyok maradva..
-Na jössz vagy nem?-nézett rám türelmetlenül Liam.Végig gondoltam a dolgokat.Mi lehet a legrosszabb abban ha elmegyek?Erre a választ pontosan tudtam,de valamiért mégis belementem.
-Megyek-sóhajtottam fel,és abban a pillanatban,ahogy ezt ki mondtam már meg is bántam.De már nem volt mit tennem,ezért magamra kaptam egy pulcsit és már indultunk is.Kint az autóban a többiek már látványosan unatkoztak.
-Mi tartott eddig?-kérdezte unottan Niall
-Zayn -válaszolta Harry miközben beszálltunk az autóba.Én,a fiúk,Rachel,Victoria és Eleanor.Nagyon örültem neki,hogy ilyen sokan leszünk,mert így kevesebb esélye volt annak,hogy kettesben maradjak Emilyvel.Hamar megérkeztünk a vidámparkba,ahol Emilyt és Carolinet a hullámvasútnál találtuk.Ahogy közeledtünk feléjük észrevettem,hogy egy 3.személy is ott van velük.Emily mellett állt.Gondolom ő lehetett az ikertestvére.Döbbenetesen hasonlítottak egymásra.De valamitől Emily sokkal gyönyörűbb volt,mint a másik lány.Benne volt valami különleges,amitől én teljesen odáig vagyok érte.Időközben észre sem vettem,hogy már a lányok előtt állunk és Emily pont az ikertestvérét mutatja be nekünk.
-Jenifer.Ő itt Zayn,Louis és Niall.A többieket pedig már ismered.-mosolygott Emily én pedig a kelleténél tovább bámultam,amikől mintha kicsit zavarban is lett volna.Na ezért nem akartam én eljönni.Ha tehetném most azonnal hazamennék,de most már muszály volt itt maradnom.Így hát Jeniferhez fordultam és próbáltam összeszedni magamat majd elmormoltam egy "Szia" szerűséget.
-Na ki mire akar felszállni?-nézett körbe a társaságon Niall
-Hullámvasútra!-kiáltott fel Emily.Mivel mindenki máshova akart menni hamar szétoszlott a csapatunk.Louis,Eleanor,Caroline,Liam és Rachel az óriáskerékhez mentek,Niall és Victoria pedig a szellemvasuthóz.Mi négyen,Emily én,Harry és Jenifer pedig maradtunk a hullámvasútnál.Harry Emily mellé mi pedig mögéjük ültünk .Alig vártam,hogy vége legyen ennek az egésznek és hazamehessek.Nem volt jó látni azt,ahogy Harry átöleli Emilyt,abba pedig szinte belehaltam mikor megcsókolta.Oké,persze örülök,hogy boldogok de azért még fáj.Fáj,hogy nem velem boldog.

Emily*:

Zayn ma nagyon furcsán viselkedett.Nem volt az arcán az a mosoly amit úgy szerettem.Ezért is örültem mikor végre Perriék megérkeztek.Ahogy megláttam boldogan rohantam hozzá és megöleltem.

-Perrie de jó,hogy itt vagy!-mosolyogtam és végre megvalósíthattam a tervemet.Harryt elküldtem kajáért Jadeék pedig pár másodperc alatt el is tűntek(azt hiszem a körhintához menetek)és a célszemély,Zayn pedig unottan ült az egyik padon.
-Induljon a Zayn és Perrie újra együtt hadművelet!-mondtam ki hangosan.HupszMiért kell nekem mindig kimondanom amit gondolok?
-Ácsi!Milyen hadművelet?-nézett rám döbbenten Perrie
-Öhm.Hát,tudom,hogy Zayn még mindig szeret téged.És-kezdtem de Perrie félbeszakított
-Mégis honnan veszed ezt a hülyeséget?-kérdezte nevetve
-Tudom-válaszoltam határozottan
-Hát nagyon rosszul hiszed-jelentette ki Perrie
-És ezt te mégis honnan veszed?Látszik,hogy nem a régi és ez egyértelműen miattad van.Szeret téged.-mondtam miközben a padon ülő Zaynt figyeltem.
-De nem engem-válaszolta szinte alig hallhatóan
-Tudsz valamit,ami én nem?-kérdeztem
-Nem- vágta rá gyorsan,túlságosan is gyorsan,amiből rájöttem,hogy nem mond igazat.
-Hát ha nem,akkor gyere szépen velem!-fogtam meg a karját és Zayn felé húztam.
Megálltunk előtte.Én mosolyogtam,Perrie pedig egy amolyan "bocsi,de nem tudtam mit tenni" arckifejezést küldött Zayn felé,aki csak furcsán méregetett minket.
-Na,itt hagylak titeket beszélgessetek-szólaltam meg,majd ott is hagytam őket.

Zayn*:

-Mégis mi folyik itt?Elmondtad neki?-néztem dühösen a mellettem ülő Perrire.
-Nem,dehogyis.De Emily,azt hiszi,hogy még mindig szeretsz engem-válaszolta,mire én felsóhajtottam.Perrie az egyetlen,akinek elmondtam,hogy még mindig szeretem Emilyt.Mivel benne megbízok és miután szakítottunk mi ketten szinte elválaszthatatlan barátok lettünk.De csak barátok,Perrie iránt nem éreztem szerelmet.
-Akkor most mi lesz?-kérdeztem pár perc hallgatás után-Jaj,ne Pezz!Csak ezt az arcot ne!-néztem rá előre is rosszat sejtve.Ha ilyen fejet vág akkor szinte mindig valami borzasztó ötlettel áll elő.
-Csókolj meg!-válaszolta határozottan
-Mi van?
-Csak tedd meg.Ha Emily érez még valamit irántad,akkor féltékeny lesz,ha meg nem akkor szépen túl teszed magad rajta-magyarázta.Igaza volt.Ez az egyetlen esélye annak,hogy megtudjam van-e még esélyem vagy Harryvel ezt a dolgot tényleg komolyan gondolja-e.Láttam,hogy Emily figyel minket.Most vagy soha.Közelebb hajoltam Perrihez és megcsókoltam.Miután elhúzódtam Perrietől,a pár méterrel messzebb ülő Emily arcát néztem.Mosolygott.De mégis mire számítottam?Hogy majd visszajön hozzám és újra engem fog szeretni.Hát nem...
-Figyi,Zayn.Attól még,hogy úgy néz ki,hogy örül ez még nem biztos.Odamegyek hozzá-állt fel Perrie és odasétált Emilyhez,aki boldogan ugrott Perrie nyakában és ide halottam,hogy azt mondogatja,hogy "Tudtam,tudtam"Nekem ennyi bőven elég volt,ahoz,hogy egyértelművé váljon:Emily nem szeret.Felálltam és elindultam.Mindennél jobban szerettem volna hazamenni és mivel már nem volt okom a maradásra ezért el is indultam.

Emily*:

-Jujj,nagyon örülök nektek!-ugráltam,de Perrie valamiért nem tűnt túl boldognak.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Én,én nem mondhatóm el,de el kell menned Zaynhez!Beszélnetek kell!-mondta.Na jó.Miről maradtam le?
-Miért?-kérdeztem rosszat sejtve
-Csak menj!-válaszolta én pedig bólintottam.Nem tudom mi lehet Zaynnel,de ha valami baja van muszály volt mennem.
-Itt a vattacukor-lépett mellém Harry és konkrétan a frászt hozta rám.
-Harry,nekem most mennem kell,de sietek vissza.
-Oké,de hová mész?-kérdezte
-Zaynhez.Ne kérdezd miért,én se tudom,majd Perrie elmondja-adtam Harrynek egy gyors csókot és már indultam is.Tudtam,hol van a fiúk közös háza,de kulcsom az nem volt és az ajtó is be volt zárva.Ezért felvettem a földről egy kavicsot és nekidobtam az ablaknak,majd mivel nem jött válasz még vagy ötször úgyanigy tettem,mígnem végre Zayn kinyitotta az ablakot.A szemei vörösek voltak,látszott rajta,hogy sírt.Ekkor már nagyon féltem,nem tudtam,hogy mi vagy ki bánthatta meg ennyire.
-Emily?-nézett ki az ablakon.
-Igen.Kérlek engedj be.Beszélnünk kell-mondtam.Zayn becsukta az ablakot és pár másodperc múlva az ajtóban termett.Bementünk a lakásba és leültünk a kanapéra.
-Miért jöttél?-kérdezte Zayn.
-Perrie mondta,hogy jöjjek ide.Azért mert beszélnünk kell.Figyelj Zayn!Ha valami baj van mond el,megpróbálok segíteni-fogtam meg a kezét.Zayn lenézett a kezemre,amivel az övét fogtam,de pár pillanat múlva elrántotta.
-Ezen nem tudsz segíteni!Kérlek menj el!-állt fel és az ajtó felé mutatott.
-Nem!Nem megyek el amíg nem tudom meg,hogy mi bajod-álltam fel én is vele szemben.
-Tényleg tudni akarod,hogy mi bajom van?-nézett a szemembe
-Igen!
-Hogy még mindig szeretlek!Hogy egyszerűen bármit teszek nem tudlak elfelejteni!Hogy most legszívesebben itt azonnal megcsókolnálak!De nem tehetem!Mert Harryt szereted.És ebbe úgy érzem,hogy belehalok.Nem tudok mit tenni az ellen,hogy ez az érzés elmúljon.Mert nem akarom hátba támadni Harryt. -mondta ki nekem Zayn az összes érzést.Én döbbenten álltam előtte és nem akartam hinni a fülemnek.Hogy lehet,hogy Zayn még mindig szeret?Hogy lehettem olyan hülye,hogy nem vettem észre.
-Most már tudod az igazat.Mondtam,hogy nem tudsz segíteni-szólalt meg újra Zayn és láttam,hogy könnyek kezdenek potyogni a szeméből.Leroskadt a földre és próbálta nem mutatni de én láttam rajta,hogy sír.Leültem vele szemben és szorosan magamhoz öleltem.Nem bírom elviselni,hogy Zayn miattam sír.
-Zayn.Tudod,hogy én nagyon szeretlek de csak barátként.De fantasztikus srác vagy,akiért lányok milliói vannak oda.És a sok millió lányból az egyik szerencsést úgy fogod majd szeretni mint senki mást.Meg fogod találni az igazit.De az nem én vagyok-néztem a szemében miközben kezem az arcán volt.Zayn most már nem leplezte,hogy sír,abban a pillanatban,hogy kimondtam ezeket a szavakat Zayn úgy sírt mint eddig soha.Nagyon szorosan öleltem magamhoz és próbáltam megfelelő módon vigasztalni.
-Emily.Szeretnék valamit utoljára megtenni.Tudom,hogy neked nem fog semmit jelenteni de nekem igen.Ha ez megtörténik talán végre el tudlak engedni-szólalt meg néhány perc múlva és hirtelen megcsókolt.Olyan gyorsan történt az egész,hogy nem tudtam elkapni a fejem.De nem is tettem volna.Igaza volt Zaynnnek nekem ez a csók nem jelet semmit,mert Harryt szeretem,de Zaynnel olyan kapcsolat volt köztünk amit nem tudok megmagyarázni.Nem szerettem őt úgy mint Harryt,hanem inkább csak úgy mint egy testvért.Nem éreztem bűntudatot azért mert megcsókoltam Zaynt.Ezzel neki segítettem,hogy elengedjen engem.És ezt így éreztem helyesnek.Ezek után még úgyanyugy maradt minden.Harry a pasim,akit szeretek,Zayn pedig egy olyan ember akire testvérként tekintek.
-Rendben leszel?-kérdeztem Zayntől.
-Most már igen-mosolygott rám.Pár perccel ezután hazamentem ahol a kapu előtt Harry várt.
-Te képes voltál itt megvárni?-csókoltam meg
-Persze.Perrie mindent elmondott.Aggódnom kéne?-nézett rám kérdően
-Nem.Most már minden rendben.De tudnod kell,hogy Zayn megcsókolt.De nekem nem jelentett semmit,de csak így tudott elengedni-válaszoltam és örültem annak,hogy elmondtam neki az igazat.
-Megértem-sóhajtott fel.
-Tényleg?-kérdeztem döbbenten.Azt hittem ennél jobban ki fog akadni.
-Igen.Ha Zaynnek ez kellett ahóz,hogy elengedjen akkor megértem.Mivel Zayn a barátom.És hiszek neked abban,hogy számodra az egész nem jelentett semmit,csak segíteni szerettél volna Zaynnek-mondta én pedig teljesen le voltam döbbenve.Egyáltalán nem vártam,hogy Harry ilyen megértő lesz.Ő aztán tényleg hihetetlen srác.
-Nem jelentett semmit.Zayn a barátom és én téged szeretlek-mosolyogtam és Harry arca is széles mosolyra húzodott.
-Akkor jó.Mert én is szeretlek-közelebb hajolt hozzám és hosszan megcsókolt.
                                                                                                                      

23.rész

-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondta majd kimászott az ágyból apával együtt aki időközben felébredt.Hát igen,jobb lenne,ha elmagyaráznák mi is folyik itt.


-Harry megkérhetnélek,hogy most menj haza ?Szeretnénk hatszemközt beszélni a lányunkal-kérte meg anyu Harryt.
-Persze,megértem-válaszolta majd bátorítóan megszorította a kezemet én pedig rámosolyogtam.Miután Harry elment leültünk az étkezőasztalhoz.Anya elgondolkodva nézett maga elé apu pedig idegesen dobogtatta az asztalon a kezét én pedig még mindig azon voltam,hogy ne kezdjek el üvöltözni és magyarázatot követelni.
-Emily,most végig kell hallgatnod.Bármennyire is mérges leszel ránk múszály lesz végig hallgatnod.Ígérd meg!-szólalt meg anyu pár perc hallgatás után.
-Rendben,megígérem,csak mondjátok már!-válaszoltam idegesen
-Régen történt.Fiatalok voltunk és nem gondolkoztunk.Akkoriban egy Dan nevű férfivel jártam.Emily- nyelt nagyot anyu- Dan az édesapád.-mondta alig hallhatóan én pedig a döbbenettől mozdulni sem bírtam.Hogy mi?Ez nem igaz,biztos,hogy nem lehet igaz!Oké,ez most csak egy rossz rémálom!Fel akarok ébredni most azonnal!De ez nem történt meg anyu pedig folytatta.
-Dannel úgy döntöttünk,hogy nem akarunk együtt élni,ezért te maradtál nálam Jenifer pedig Dannél.-folytatta anyu.Klasz. Most már tudom,hogy Jenifernek hívják...Ránéztem apura akiről most tudtam meg,hogy nem is a vérszerinti apám,de nem érdekelt,ettől még úgyanúgy szeretem őt.
-Miért nem mondátok el nekem?-kérdeztem
-Nem akartuk,hogy emiatt másképp tekints rám.Nem akartam,hogy emiatt kevésbé szeress engem!-nézett rám apu és láttam rajta,hogy könnyes a szeme.Felálltam a székről és apuhoz léptem majd szorosan megöleltem.
-Én ettől még ugyanúgy szeretlek-mondtam a könnyeimmel küszködve.Pár percig még apu karjai között sírtam,de erőt vettem magamon és elléptem tőle,majd komoly tekintettel a szüleimre néztem.
-Találkozni szeretnék vele.Találkozni szeretnék az ikertestvéremmel!-mondtam határozottan.
Anyáék összenéztek majd bólintottak.
-Rendben.Holnap elmegyünk hozzá-válaszolta anyu
-Ne.Kérlek had menjek egyedül.Majd Harry elvisz-kértem és tényleg nem akartam mással menni csak Harryvel.Ennek 2 oka is volt.Az első,hogy Harry az a személy akivel bármikor bárhova elmennék a 2. pedig,hogy azt terveztem,hogy meghívom Jenifert hozzánk mivel  szeretném,ha anyuék itt találkoznának vele.
-Oké,nem bánom.Jenifer nem lakik túl messze.2 óra alatt ott vagytok autóval-mosolygott rám anyu,nekem pedig csak akkor esett le,hogy holnap 2 koncertem is lesz.Az egyik délután 4-kor a másik pedig este 9-kor.Oké,Emily gondolkozz!Ha ma reggel 6 órakkor elindulunk akkor 8-ra ott vagyunk és kb. délre vissza is érkezünk,mert ugye ott is el fogunk tölteni egy kis időt,legalább is terveim szerint,de késöbb ki tudja mi lesz..Na,ha mondjuk délre itthon vagyunk akkor bőven lesz időm az első koncertem előtt.Király.Ez igy jó lesz.:) Már csak Harryvel kell megbeszélnem.Elővettem a zsebemből a telefonomat és gyorsan felhívtam Harryt.
-Szia.Figyelj!Értetem tudnál jönni 6 órakkor?Megkeressük az ikertestvéremet!-szóltam bele a telefonba
-Oké,ott leszek-válaszolta majd letette a telefont.

Harry pontban 6-kor érkezett meg.Beültem mellé az autóba és már indultunk is.Útközben elmeséltem neki mindent Jeniferről.Egész hamar megérkeztünk a helyszínre,ami egy kis ház volt.Kiszáltunk az autóból és az ház felé vettük az irányt.Nagy levegőt vettem és félénken bekopogtam.Pár perc múlva egy magas szőke hajú férfi jelent meg az ajtóba.Mikor meglátott engem az arca teljesen elsápadt és döbbenten nézett rám.Gondolom ő lehetett Dan.
-Helló.Emily vagyok,én..-kezdtem de félbeszakítottak.
-Tudom ki vagy.Kérlek,ö kérlek gyere be-mondta én pedig megkértem Harryt,hogy várjon meg az autóban majd beléptem a házba.Dan,legalábbis még nem mondta a nevét de szinte biztos voltam benne,hogy ő az egy kis asztalhoz irányított és mindketten leültünk.
-Tehát Mary elmondta- szólalt meg pár perc hallgatás után.
-Igen.Pontosabban én jöttem rá.De utána mindent elmondott.Rólad és Jeniferről.Szeretnék találkozni a testvéremmel-mondtam.Dan nagyot sóhajtott majd megszólalt.
-Rendben.Jenifer még nincs itthon de pár perc múlva már megjön.Addig elmondanám,hogy attól még,hogy nem ismertelek és nem én neveltelek fel,szeretném ha tudnád,hogy nagyon fontos vagy nekem és mindig az is leszel-válaszolta.Erre én nem tudtam mit mondani,sőt jobban tettem ha nem mondtam semmit mert úgy gondoltam ha igazán fontos lettem volna neki akkor elmondták volna anyával az igazat...Néhány perc kinos csend után egy lány hangjára eszméltünk fel.
-Apu!Megjöttem!-kiáltotta majd belépett abba a szobába ahol mi ültünk és abban a pillanatban ledöbbenve állt meg egy helyben.Én is úgyanugy ledöbbentem mint Jenifer.A valóságban sokkal jobban hasonlított rám mint azon a képen.Tényleg csak annyi különbség volt köztünk,hogy ő szeplős volt(bár alig láthatóan) és kicsit göndörebb és rövidebb haja volt mint nekem.
-Jenifer ő itt Emily az ikertestvéred.Tudod az a lány akiről meséltem neked-szólalt meg Dan.Hogy mi?Mesélt neki rólam?Ő is tudott az egészről?Hát ez király..Ezek szerint csak én nem tudtam semmiről.
-Szia.Emily vagyok- kezdtem mosolyogva-Tudom,hogy furcsa,hogy csak így feltűnök,de látnom kellett téged.-folytattam.Jenifer kedvesen mosolygott rám majd előhalászott egy füzetet a táskájából,kinyitotta és felém nyújtotta.
-Több száz rajzót készítettem rólad,mindig próbáltalak elképzelni téged,hogy hogy nézhetsz ki és mégis mennyire hasonlíthatsz rám.Most,hogy látlak téged a rajzaim már nem olyan jók,mivel azért nem hittem,hogy ennyire hasonlítasz rám.10 éves korom óta tudok rólad,de mindig is féltem megkeresni téged,azt gondoltam,hogy biztosan utálsz engem,szóval inkább maradtam annál,hogy elképzellek téged és lerajzollak-mondta miközben mellettem állt és a kezemben lévő füzetet lapozgatta.Fú,ez a lány eszméletlen jól tud rajzolni.
-Hű,te aztán tudsz rajzolni- dícsértem meg
-Köszi.Minden álmom,hogy igazi rajzművész legyen belőlem-mondta mire elmosolyodtam.
-Figyelj!Mivel egész életemben most látlak elösször szeretném ha jobban megismernél engem.Gyere el hozzánk pár napra.Kérlek,nagyon jó lesz!-gyözködtem és reméltem,hogy igent mond.
-Apu is jöhet?-nézett Jenifer Dan felé.
-Persze-válaszoltam,mivel szerintem jót tenne anyának ha ezt az egészet rendesen megtudnák beszélni Dannel.
-Ú,apu elmegyünk?-lépett Jenifer Dan mellé és bociszemekkel nézett rá.Így én is szoktam nézni,ha nagyon akarok valamit.:)
-Hát nem is tudom kicsim.Nem igazán akarom zavarni Emilyéket- válaszolta Dan
-Egyáltalán nem zavartok-mondtam
-Apu,légysziiii- kérlelte tovább Jenifer
-Oké,nem bánom-válaszolta.Jenifer örömében felsikított majd felém róhat megfogta a karomat és maga után húzott.Egy pici szobába érkeztünk,ami valószinüleg Jeniferé volt.A szobáját falát saját készítésű rajzok díszítették plusz néhány családi fénykép.Jenifer elövett egy böröndöt az ágya alól és beledobált néhány cuccot.Ruhákat,kiegészitőket,telefont,lapot és tolltartót.
-Na,én meg is vagyok-sóhajtott fel
-Ez gyors volt-válaszoltam majd kiléptünk a szobából és megnéztük,hogy hogy áll Dan.Úgy tűnt már ő is készen áll az indulásra.Mikor kiléptünk a házból,rögtön megláttam Harryt,aki az autójának támaszkodva várt ránk.
-Az ott Harry Styles?-kérdezte döbbenten Jenifer
-Igen,ő a barátom-mosolyogtam
-Te a One Direction egyik tagjával jársz?-döbbent le talán még  elözönél is jobban
-Igen.Szereted az 1D-t?-kérdeztem
-Hát,nem igazán ismerem őket.Pár számukat hallottam,nem rosszak,de nem vagyok oda értük.Tényleg jó hangjuk van és nem rondák,egyáltalán nem,de Harry például nekem sosem volt szimpatikus-hadarta
-Mert még nem ismered,hidd el fantasztikus srác-mondtam és elindultunk Harry felé.Én egy gyors csókkal köszöntöttem a barátomat,majd Jenifer és Dan felé fordultam.
-Jenifer,Dan ő itt a barátom Harry. Harry ő itt Jeny az ikertestvérem és Dan a vérszerinti apám-mutattam be őket egymásnak.
-Igazán örülök,hogy megismerhettelek.Harry a One Directionból ugye?-fogott Harryvel kezet Dan
-Igen,én vagyok-mosolygott Harry.Jenifer csak félénken állt egy helyben és meg sem szólalt.
-És te vagy Jenifer ugye?Hű,tényleg nagyon hasonlítasz Emilyre.-mosolygott Jenyre Harry.
 -Ne hidd azt,hogy attól még,hogy rám mosolyogsz én menten el is olvadok!Hát nem! Én nem vagyok az a tipúsú lány,és ezt ne vedd bántásnak mert nem itéllek meg előre mivel még nem is ismerlek.De azt tudnod kell,hogy én tényleg nem fogok elájulni csak azért mert te vagy valamelyik bandatag az közelemben van-közölte Jenifer Harryvel,aki kérdően nézett rá.
-Oké,jobb ha indulunk-törtem meg a kínos csendet.Úgy látom Jenifer nem az a lány,aki fél kimondani,hogy mit gondol ezért jobbnak láttam,ha gyorsan elindulunk.Beszálltunk az autóba.Én Harry mellé előre a többiek pedig hátra.
-És,hogyan ismerted meg Harryt?-szólalt meg egyszer csak Dan
-Fú,hát ez hosszú történet-nevettem fel
-Nem baj van időnk-mondta Jenifer
Igazam volt.Hosszú történet volt.Az egész út azzal telt,hogy én meséltem.A Little Mix koncerttől a mai napig mindent elmondtam.
-Ezek szerint te ismered a Little Mixet?-kérdezte Jenifer
-Igen-válaszoltam
-WoW!Ú,majd ugye találkozhatok velük?Ők a kedvenc bandám!Jesy a példaképem.-lelkesedett be Jeny
-Persze.Ők is ott lesznek a mai koncertemen.Ott majd találkozhatsz velük-mondtam
-Neked aztán izgalmas életed van!Alig várom,hogy halljalak énekelni-mondta izgatottan Jenifer.Hát igen,az én életem tényleg nem mondható átlagosnak.Pedig mindezek előtt én is csak egy teljesen átlagos lány voltam.11:30-kor már meg is érkeztünk,hamarabb mint gondoltam így sokkal több időm volt koncert előtt.
-Tyű,mekkora ház!-ámuldozott Jenifer,miután kiléptünk az autóból.
-Figyi,nekem mennem kell.A koncerten találkozunk-mondta Harry majd kaptam tőle egy búcsú csókot.Én,Jenifer és Dan pedig bementünk a házban.Csodálkozva néztek körbe és láttam az arcukon,hogy nagyon tetszik nekik a házunk.
-Emily te vagy az?Megjöttél?-halottam anya hangját a konyhából
-Igen-válaszoltam és a konyha felé vezettem Jenyéket.Anyu éppen mosogatott,de amikor észrevett minket abbahagyta és meglepődötten nézett végig Jenyéken.
-Te jó ég! Alig hiszem el,hogy láthatlak titeket-kezdte anyu majd megölelte Jenifert és Dant is.
-Emily vezesd körbe Jenifert addig én beszélek Dannel-utasított anyu én pedig neki is láttam a feladatomnak.Rajtunk kívül senki nem volt a házban.Apu nem tudom,hogy hova tünhetett,Avril pedig az egyik barátnőjénél volt.Jenifer éppen a szobámban gyönyörködött,amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Emily!Már vagy 10-szer hívtalak!Merre jártál?-halottam Jhon hangját,aki nem éppen jó hangulatában volt.
-Hosszú történet,de már itthon vagyok-válaszoltam
-Remek.Mert akkor jöhetsz is hangpróbára, ugyanis 11-re volt megbeszélve!!!-kiáltotta amitől én kicsit megijedtem.Oké,a hangpróbát tényleg elfelejtettem...
-Rendben.Negyed óra és ott vagyok-tettem le a telefont
-Jeny!Van kedved velem eljönni a hangpróbára?-kérdeztem a posztereimet bámuló testvéremet
-Mégis milyen kérdés ez?Persze,hogy van!-válaszolta és már indultunk is.
A helyszínen már rengeteg ember volt,a hangpróba pedig jól sikerült.Bár elég hosszú volt,2 kor jöttem le a színpadról és már mehettem is a sminkeshez majd a fodrászhóz így időm sem volt Jeniferrel beszélni.Viszont másfél óra múlva miután már készen lettem Jenifert a szinfalak mögött találtam a többiekkel,éppen Jesyvel beszélgetett.:)Jesyn és Jeniferen kívül még ott volt Perrie,Jade,Leigh-Anne,Harry,Niall és Victoria.Annyira aranyosak,hogy mind eljöttek.:) <3 Bár örültem volna ha Liam,Louis,Rachel,Eleanour is itt lettek volna de ők dupla randit szerveztek mára.Viszont Zayn nem tudom miért nem jött el.Mostanában nagyon furcsa,nem tudom,hogy lesz így alkalmam újra összehozni őt Perrievel.De majd csak megoldom valahogy.:)
-Helló,Emily nem is tudtam,hogy van egy klónod-nevetgélt Niall
-Nagyon vicces vagy-válaszoltam
-Tudom.Héj,Harry,hogy fogod megkülönbőztetni őket?-"humoroskodott" tovább Niall mire én nevetve oldalba böktem.Harry mellém lépett és átkarolt.
-Nincs még egy olyan lány,mint Emily-mondta Harry mire én elmosolyodtam.Perfect Boyfriend <3
-Emily 15 perc és kezdünk-mondta Jhon én pedig bólintottam.Bevallom őszintén nem kicsit izgultam,mindig ez van mielött felmegyek a színpadra,de utána elmúlik.Harry,mint aki megérezte,hogy mire gondolom erősen megszorította a kezemet.
-Ügyes leszel-mondta majd megcsókolt.
A koncert egész jól sikerült,nagyon élveztem.Most sokkal többen voltak mint az első fellépésemen,aminek nagyon örültem.Holnap szabadnapom lesz,ezért én Jenifer(akit nem volt könnyű rábeszélni)a srácok,Victoria,Rachel és Caroline elmegyünk a vidámparkba.*--* Vííí :))) És később Perriék is csatlakoznak hozzánk.:)Na majd akkor lesz alkalmam összehozni Zaynt Perrievel.

22.rész

Kedves Naplóm!
   

      A mai nap....Hát még mindig alig hiszem el,sőt még egyáltalán nem fogtam fel ezt az egészet.De jobb ha mindent az  elejéről kezdek.

Újra New Yorkba.California után kicsit furcsa újra itt lenni,de azért már hiányzott.Ez az utolsó úgymond "szabadnapom" mivel holnap több koncertem is lesz.De ezen a napom sem fogok unatkozni,mivel Harry megkért,hogy menjek el vele és a fiúkkal a This is Us New Yorki premierjére.Nagyon örültem neki,hogy velük mehettem.A fiúk,én,Eleanor,Rachel és Caroline a New Yorki premieren *-*.Éppen élmény beszámolot tartottam anyáéknak,mikor Harry lépett be az ajtón és mellém lépett.
-Lassan indulnunk kellene-mondta én pedig az órámra pillantottam ami 18:00-át mutatott.Francba.Én pedig még össze sem készültem...Most nem késhetünk el miattam,ez most fontos esemény.Sietve felrohantam a szobámba és próbáltam a lehető leggyorsabban összekészülni.Fél óra.Egész jó.Lerohantam a földszintre,ahol Harry és a húgom társasjátékoztak.Pár másodpercig meghatódva néztem őket és nagyon boldog voltam,hogy Avril ilyen jóban lett Harryvel.
-Készen vagyok-szólaltam meg egy kis idő múlva.Harry mosolyogva odalépett hozzám és megcsókolt.
-Gyönyörű vagy-mondta én pedig nem bírtam levakarni a mosolyt az arcomról.Elköszöntem a húgomtól és anyuéktól majd besszáltunk a házunk előtt várakozó limuzinba,amiben a többiek már bent ültek.
-Juj Emily,de szép a ruhád-szólalt meg rögtön Caroline aki egy csodaszép kék ruhában ült Niall mellett.
-Neked is-mosolyogtam rá miközben végigpillantottam a többieken is.Rachel és Liam kézenfogva üldögéltek,Louis és Eleanor egymást fotózták,csak Zayn bámult unottan maga elé.Csak neki nem volt kiséröje és úgy éreztem,hogy erről én tehetek.Ha én nem lettem volna,most Perrie ülne mellette. Na ennyit a lemoshatatlan mosolyomról....


Zayn szemszöge:

Amikor Emily beszállta a limuzinba  hevesebben kezdett verni a szívem és alig kaptam levegőt.Még nem tettem túl magam rajta,még mindig szeretem őt.Pedig tudom,hogy nem lenne szabad,de nem tehetek róla.Valamit pedig muszály tennem mert bármit is érzek Emily iránt sose támadnám hátba Harryt,nem tenném meg soha.Ezért bele kell törödnöm,hogy Emily már foglalt és úgy látszik soha nem is lesz már az enyém.De akkor miért nem tudom csak egyszerűen elfogadni a tényeket és elengedni őt?Miért olyan nehéz ez az egész?
-Hahó,Zayn?Jól vagy?-halottam meg Emily hangját aki aggódva méregetett engem.
-Persze-hazudtam és próbáltam valami mosolyhoz hasonlitó dolgot az arcomra erőltetni.Nem ment egyszerűen.Legszívesebben elkiáltottam volna magam,hogy"Nem érted?Én még mindig szeretlek!" De nem tehettem.Tiszteletben kellett tartanom,hogy Emily Harryt választotta nem pedig engem.Ezért tovább folytattam az ablakon kibámulást és próbáltam erős maradni.

Emily szemszöge:

Tudtam,hogy Zayn haragszik rám a történtek miatt.Tudtam,hogy az egészről csak én tehetek.És azt is tudtam,hogy hiányzik neki Perrie.Ezaz,Perrie.Zayn,biztos,hogy még mindig szereti.Össze fogom hozni őket újra.Bármibe is kerül megteszem,mivel utálom Zaynt így látni.Utálom ha szomorú.Szeretném végre újra boldognak látni és ha ennek az az ára,hogy Zayn és Perrie újra összejöjennek akkor állok elébe.Sőt,én fogom őket összehozni.Éreztem,hogy a kocsi lefékez majd megáll.Megérkeztünk.Kinéztem az ablakon és teljesen ledöbbentem.Soha nem láttam még ennyi embert egy helyen.Tudtam,hogy a fiúk népszerűek,hiszen én is Directioner voltam és vagyok is,de azért ennyi emberre nem számítottam.A soför lépett elöször ki a limuzinból és kinyitotta nekünk az ajtót.Harry bátorítóan megszorította a kezemet,majd elsőként mi szálltunk ki a limóból utána pedig a többiek.A tömeg síkitozásban tört ki mikor meglátták a srácokat,akik mosolyogva intettek a rajongóiknak.Az egyik férfi a fiúkat a rajongók felé utasította.Tehát kezdődhetett az autógramm osztogatás.Minket lányokat az egyik kamerás emberhez utasítottak azzal a céllal,hogy interjut készítsenek velünk.Megint a szokásos kérdések "Milyen érzés egy híres ember barátnőjének lenni?Hogy kezelitek a hírnevet?"stb...Miközben készült az interjú én néha Harry felé pillantottam,aki lázasan osztogatta az aláirásokat és fotókat készített vagy 500 lánnyal.Mikor valamelyik rajongó a közelébe tudta Harryt örülten sikítottak és sokan el is bőgték magukat.Oké,én értem,hogy imádják a 1D-t de szerintem nem úgy érik el azt,hogy esetleg valamelyik lány rajongó álma teljesüljön és összejöjjön valamelyik bandataggal,hogy közbe megsűketitik őket,hanem mondjuk egy kedves mosollyal,szerintem az sokkal többet ér ilyenkor.Több ezer gyönyörű lány vette körül Harryt és megmondom őszintén,hogy kicsit féltékeny is voltam,pedig tudom,hogy nem lenne okom rá.Harry szereti a rajongóit de én vagyok a barátnője.Ezt a mondatot ismételgettem magamban mígnem teljesen megnyugodtam.Mikor a fiúk végeztek a rajongóknál rajtuk volt a sor,hogy interjút adjanak minket pedig a Directionerek felé irányítottak.Ezt nem igazán értettem hiszen ők azért jöttek,hogy találkozzanak a One Directionnal nem pedig velünk,de nem bántam,sőt inkább én is élveztem az autógramm és fotó osztogatást egészen addig amíg egy lány a tömegből felém  nem kiáltott.
-Lehet,hogy most Harry veled van,de nem sokáig!Végül úgyis velem lesz!!-kiáltotta én pedig próbáltam a dolgot figyelmen kivül hagyni,mert tudtam,hogy lesznek ilyen rajongók is,de azért nem esett valami jól...De ezt leszámítva nagyon élveztem a premiet és a fiúk filmje is valami elképesztő volt.Késő este értünk haza és Harryvel a szobámba a híreket böngésztük,pontosabban ő olvasott híreket én pedig pizzát ettem.Igen,hajnali 2 órakkor.
-Emily!Azt hiszem ezt el kéne nekem magyaráznod.-szólalt meg Harry és hangja eléggé kétségbesetnek tünt.Odaléptem mellé és a szememet a laptopra szegeztem.Abban a pillantban nem hittem a szememnek.Egy kép volt rólam és egy srácról akivel kézenfogva sétálok.Életemben nem láttam még ezt a gyereket.
-Nem lehet,hogy photoshop?-kérdeztem még mindig döbbenten
-Nem.Ennyi év után már meg tudom különböztetni a photoshopot és az eredeti képet.És ez nem PS!-válaszolta és eléggé idegesnek tűnt.Én jobban szemügyre vettem a képet és megakadt a szemem valamin.
-Harry,nézd a lány csúkloját !Van rajta egy tetoválás!-mutattam a képre,Harry pedig ránagyított és most már tisztán lehetett látni,hogy a lány csuklóját egy sárkányos tetkó diszíti.Sőt,ahogy jobban megnéztem a képet láttam,hogy nem teljesen úgy néz ki mint én mert ennek a lánynak az arcán kis szeplök voltak és haja is talán göndörebb volt egy kicsit mint az enyém,de akkor is döbbenetesen hasonlított rám.
-Emily.Neked van egy ikertestvéred?-nézett rám Harry kérdően
-Nem.legalábbis én nem tudok róla-válaszolta és a kérdések csak úgy záporoztak a fejembe.Most akkor mi van?Tényleg lenne egy ikretestvérem,akiről eddig semmit nem tudtam?!Felkaptam a laptopot Harry öléből és gyorsan lerohantam a földszintre,majd be anyáék szobájába.Már aludtak,de nem érdekelt felkeltettem őket,Harry pedig mögöttem állt és próbált lenyugtatni,de nem igazán sikerült neki.
-Kicsim.Te vagy az?Mi a baj?-ásitott anyu és mellette apu is mozgolodni kezdett.Én dühösen eléraktam a laptopot és megmutattam neki a képet.Anyu pár percig csak csendben nézett maga elé majd megszólat.
-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondta majd kimászott az ágyból apával együtt aki időközben felébredt.Hát igen,jobb lenne,ha elmagyaráznák mi is folyik itt.

Off bejegyzés*

Sziasztok :))!
  
    Csak szeretném megköszönni nektek a több mint 4 ezer oldalmegjelenítést és a 11 feliratkozót :) <3 Nagyon örülök neki :) És persze muszáj kiírom,hogy mennyire örülök annak,hogy Zayn megkérte Perrie kezét <3 :) Ők az a páros akiken tényleg látszik,hogy szeretik egymást,szóval sok boldogságot nekik :) Zerrie forever <3 Hamarosan jelentkezem az új résszel addig is további szép napot!:Niki :)

21.rész

Kedves Naplóm!

  Mivel hajnali 5-kor feküdtünk le ezért nem is lepődtem meg,hogy mikor felébredtem már 1 óra volt.Komótosan kikászálódtam az ágyból és összekészülődtem,majd elindultam megkeresni a többieket.Bent nem találtam őket sehol ezért kimentem az udvarra.Harry,Zayn és Perrie kint ültek az asztalnál és beszélgettek.Odasétáltam Harryhez és egy csókkal köszöntöttem.
-Többiek?-kérdeztem miközben én is leültem egy székre.
-Louis Eleanorral,Niall és Liam fogalmam sincs,hogy hova mentek a lányok pedig ruhát vesznek az esti buliba?-kezdte sorolni Perrie
-Várj!Milyen buli?-lepődtem meg
-Ja igen.Elfelejtettem mondani,hogy ma este buliba megyünk.Egy régi ismerősöm szülinapi bulijára-válaszolta Harry
-De hát nekem sincs olyan ruhám amit feltudnák venni egy ilyen buliba-mondtam
-Akkor majd veszünk neked valamit-ajánlotta fel Perrie én pedig mosolyogva bólintottam.Szupi.Akkor megvan a délutáni program.:)
-Juj,Zayn mi is menjünk csini rucikat vásárolni-idétlenkedett Harry
-Te mehetsz,de egyedül-nevetett fel Zayn.Harry szomorúan lebigyeztette a száját,és mivel olyan "szomorú"volt megígértem,hogy veszek neki valamit.Perrievel vagy 8 üzletben jártunk és egy halom ruhát felpróbáltunk mígnem megtaláltuk a megfelelő darabot.

Emily ruhája

Este 7 órára értünk vissza a hotelba,ahol már mindenki ott volt.
-Mi tartott ilyen sokáig?Visszamentetek New Yorkba és ott vettetek ruhát?-gúnyolódott Louis
-Lányos dolog nem értheted-legyintettem,majd a lányokkal bementünk a szobánkba és kezdetét vette a "csináljuk meg egymás haját és sminkjét"hadművelet.Na ez újabb másfél órát vett igénybe és még így is nagyon siettünk.A buli 9-kor kezdődött és volt fél óránk,hogy odaérjünk egy olyan helyre ahova amúgy 1 óra az út.Akármennyire is gyorsan vezetett Harry nem értünk oda időben ráadásul még dugóba is keveredtünk így 10 órakor érkeztünk meg a helyszínre,ami egy hatalmas ház volt medencével terasszal és gyönyörű kerttel.Harry ment elől és benyitott az ajtón.A házban rengeteg ember volt.Táncoltak,ettek,beszélgettek,nevettek és a zene üvöltött.Tipikus tinibuli.Az egésszel nem is lett volna bajom,ha az ünnepelt nem lett volna ott...Mert abban a pillanatban megláttam.Egy gyönyörű szőke hajú lány futott felénk,pontosabban Harry felé....
-Harry,baby!!-ölelte át a lány Harryt én pedig egy helyben álltan teljesen lefagyva.Mégis ki ez a lány?És honnan ismeri Harryt?A  kérdések csak úgy kattogtak a fejembe és arra eszméltem fel,hogy a nevemet hallom.
-Ő itt Kelly egy nagyon régi barátom még a gimiből.Kelly ők itt Niall,Liam,Zayn és Louis,gondolom róluk már hallottál,ő pedig a barátnőm Emily- ölelt át Harry,amitől kicsit megnyugodtam de még mindig nem volt szimpatikus ez a csaj-Ők pedig Emily barátnői Caroline és Rachel ő pedig Emily  unokahúga Victoria végül pedig Jade,Perrie,Leigh-Anne és Jesy,a Little Mix tagjai-mutatott be mindenkit Harry.
-Nagyon örülök,hogy megismerhetlek titeket,már azt hittem el sem jöttök-mosolygott Kelly
-Hát igaz,hogy nehezen,de végül mégis sikerült idejutnunk-mondta Perrie
-Az a lényeg,hogy eljöttetek.Emily,segítenél nekem?Fel kéne hozni még néhány cucott.-fordult felém Kelly.Miért pont én?Segítsen neki valaki más!De mivel nem volt önként jelentkező kénytelen voltam vele menni.Néhány percig csak csöndben sétáltunk és egyszer csak Kelly hirtelen megállt előttem és megfordult,hogy a szemembe tudjon nézni.Nem tetszett a tekintete,túlságosan gonosz volt.Nekem az egész csaj túl gonosz volt.
-Na figyelj ide drágám!Nagyon ajánlom neked,hogy Harrynek még a közelébe se merjél menni,mert ő az enyém!És meg fogom szerezni!-mondta  gonosz vigyorral az arcán.
-Mi van?-döbbentem le.Hogy ne menjek Harry közelébe?Mégis mit képzel magáról ez a lány?Harry az én pasim és nem fogom csak úgy "odaadni"senkinek!
-Jól halottad!És jobban teszed ha hallgatsz rám,mert ha nem tönkre fogom tenni az életedet!!-válaszolta majd otthagyott a tömegben.Ledöbbenve álltam és nem tudtam elhinni ezt az egészet.Most komolyan?Kelly tényleg azt akarja,hogy dobjam Harryt?Hát arra várhat.Mert nem fog megtörténni!Bármit akar tenni nem fogja elérni,hogy Harry és én szakítsunk,nem fogom neki engedni.Visszasétáltam a többiekhez,de már senki sem volt ott mint korábban.A legtöbben táncoltak és pár perc után Harryt és Kellyt is megtaláltam a tömegben.Együtt táncoltak,de már nem sokáig.:D
-Harry,lenne kedved táncolni velem?-léptem hozzájuk és láttam,hogy Kelly lesajnálóan néz rám.
-Természetesen-válaszolta Harry mosolyogva és kézenfogva sétáltunk át egy kicsit messzebbre majd táncolni kezdtünk.
-Mit gondolsz Kellyről?-mosolygott rám Harry.Nem akartam elmondani neki az igazat,mert tudtam,hogy Kelly arra számít,hogy majd sírva rohanok Harryhez,aki persze majd nem fogja elhinni amit mondok mert túl régóta ismeri Kellyt.Ezért inkább hazudtam.
-Nagyon aranyos lány-füllentettem és próbáltam mosolyt erőlteti az arcomra.Az este további része számomra borzasztóan telt,úgy kellett tennem mintha kedvelném Kellyt,miközben úgy éreztem,hogy puszta kézzel megtudnám fojtani.A többiek viszont nagyon megkedvelték Miss szőke királylányt,talán Perrie volt az egyetlen aki nem nézett Kellyre valami kedvesen.De jó nem én vagyok az egyetlen aki utálja és ennek nagyon örültem mert úgy éreztem,hogy valakinek muszály elmondanom,hogy valójában mit gondolok Kellyről  és Perriben eléggé megbíztam szóval félrehívtam és elmondtam neki,hogy Kelly  megfenyegetett.
-Tudtam,hogy valami nincs rendben ezzel a csajjal-mondta Perrie majd aggóan nézett rám-És mit fogsz csinálni?-kérdezte
-Semmit,de nem fogom hagyni,hogy ez a csaj tönkretegye a kapcsolatomat-válaszoltam majd hátrapillantottam a többiek felé akik valamin nagyon nevettek,gondolom Kelly egy újabb "fantasztikus" történetet mesélt.
-Figyelj,ha bármilyen segítségre szükséged lenne én itt vagyok-mosolygott rám Perrie

-Köszönöm-öleltem át Perriet és nagyon örültem neki,hogy valakinek elmondhattam ezt a dolgot.És annak is,hogy az a valaki Perrie volt.:)Sajnos még több órán keresztül kellett játszanom "én is nagyon bírom Kellyt"míg végre el nem indultunk vissza a hotelba.Vissza a való életbe ahol nem kellett többé megjátszanom magam.
  
   Másnap reggel a többieket megint az udvaron találtam,csakhogy most valaki más is volt velük.Kelly.Harry mellett ült a fűben,ahogy mindenki más és valamiről nagyon beszélgettek.
-Emily!Végre felébredtél!-köszöntött Niall.Mindenkinek köszöntem,majd odaléptem Kelly mellé.
-Hát te meg mit keresel itt?-kérdeztem nem túl kedvesen
-Gondoltam átjövök egy kicsit beszélgetni-válaszolta ravasz mosollyal.
-Vissza is mehetnél-válaszoltam úgy,hogy csak Kelly hallja.Válaszképpen csak felnevetett én pedig próbáltam nem megölni.Éreztem,hogy Harry megfogja a derekamat és magához húz majd megcsókol.Na ezt neked szöszi!Gonosz pillantássokkal néztem Kelly felé,aki abban a pillanatban karját Harry vállára tette,aki ebből nem vett le semmi rosszat,gondolom azt hitte,hogy baráti gesztus én viszont tudtam mire megy ki a játék.Segítségkérően Perrire néztem,aki biztató "légy erős" mosolyt küldött felém.Szemem Kelly karjára vándorolt,ami már nem Harry vállán hanem derekán volt.Na jó.Nekem ennyi bőven elég volt ahhoz,hogy kiakadjak.
-Tünj el!Most azonnal!Tünj el!-ordítottam kicsit hangosabban is mint kellett volna,de nem hagyhattam,hogy a dolgok tovább fajuljanak.
-Emily,mi ütött beléd?-kérdezte Harry
-Ennyire nem tűnik fel?Nézz csak rá!-mutattam Kellyre,aki jó szinésznő módjára csak döbbenten nézett.
-Nem tudom,hogy mi bajod vele,és azt se tudom,hogy miért bántod őt.Mindvégig kedves volt veled!-emelte fel a hangját már Harry is.
-Kedves?Hát ha az kedvességnek számít,hogy megfenyeget engem,hogy szakitsak veled,vagy tönkretszi az életemet.Ja valóban nagyon kedves- mondtam és próbáltam nem elbőgni magam.Elegem van már a sírásból!Most nem fogok bőgni egy srác miatt,az biztos!Viszont Kelly sírt.A francba.Így Harry biztos,hogy nem fog hinni nekem.Miért kell ilyen jó színésznőnek lennie?
-Most nézd meg mit csináltál vele!Ahelyett,hogy féltékenykednél inkább lehetnél hozzá kedvesebb!-vágta a fejemhez Harry én pedig már teljesen kiakadtam.Féltékeny vagyok mi?Igen, lehet.De van okom rá!
-Miért nem hiszel nekem!Csak most az egyszer!-kértem de Harry tudomást sem vett rólam.Odalépett Kellyhez felsegítette majd elindult vele vissza  a hotelba.Ennyit arról,hogy nem fogok sírni.A földön ülve rögtön kitöt belőlem a sírás.Perrie ült le velem szemben és átölelt,a többiek pedig megdöbbenve néztek körbe.
-Most kinek kéne hinnünk?-halottam Louis hangját a hátam mögül
-Emilynek.-válaszolta Perrie mire a többiek mind körém gyűltek és vigasztalni próbáltak.Perrie elmesélt nekik mindent.
-Ha ti mind hisztek nekem,akkor Harry miért nem tud?-kérdeztem pár perc múlva szipogva.
-Túlságosan régóta ismeri ezt a lányt.Azt hiszi,hogy bízhat benne.De rá fog jönni,hogy tévedett -válaszolta Zayn miközben átölelte a vállam és egy puszit adott a fejemre.
-Jé,hirtelen mindenki mennyire sajnálja szegény pici Emilyt- lépett ki  az udvarra Kelly.
-Hol van Harry?-álltam fel a földről és Kelly elé léptem.A többiek a háttérben feszülten figyeltek minket.
-Elküldtem,hogy hozzon nekem sütit,mert annyira megijedtema,mikor úgy nekem estél-nevetett gúnyosan Kelly
-Ide fi..-kezdte Zayn,de közbevágtam
-Zayn,ne.Ezt most én akarom elintézni-kértem majd újra Kellyhez fordultam.
-Nem érdekel,hogy mit teszel vagy mit fogsz még tenni,de egy biztos.Nem szakíthatsz szét minket egymástól.Szeretem Harryt és ő is engem.És lehet,hogy nem lesz könnyű dolgom,de el fogom érni,hogy nekem higgyen.Mivel te csak egy régi osztálytársa vagy én viszont a barátnője vagyok.-mondtam,Kelly pedig szimplán kinevetett.
-Akármennyire is próbálkozol nekem fog hinni.Mert engem régebb óta ismer.És a végén már nem csak egy régi osztálytásra leszek hanem a barátnője-válaszolta.
-Tévedsz.Nekem már van barátnőm.Emily.És mindig őt fogom szeretni-hallotuk meg Harry hangját a hátunk mögül.Mindenki egyszerre fordult hátra és megpillantottuk Harryt,akinek egy sütisdoboz volt a kezében.Felém lépkedett majd mikor megállt előttem megszólalt.
-Sajnálom,hogy nem hittem neked.Hiba volt.Többet nem fordul elő-mondta majd magához húzott és gyengéden megcsókolt.Tudtam,hogy végül minden jóra fordult.Valahogy éreztem.
-Te pedig,takarodj innen most azonnal-parancsolta Harry Kellynek aki dühösen nézett rám.
-Ennek itt még nincs vége!Ezt még meg fogod keserülni Emily abban biztos lehetsz!-figyelmeztetett majd elment.
-Ígérd meg,hogy ezentúl hinni fogsz nekem!-néztem Harry szemébe mosolyogva.
-Megígérem-mondta majd átkarolt és a többiek felé nézett.
-Ki kér sütit?-kérdezte
-Én,én!!Enyém!!!!!-rohant felén Niall majd kivette Harry kezéből a sütit és pár pillanat allatt már el is tüntette.
-Amugy,hogy értél vissza ilyen hamar a boltból?-kérdeztem
-Nem kellett boltba mennem,találtam a hütöben sütit-válaszolta
-Holnap lesz az utolsó napunk Californiában- sóhajtott fel Harry-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte mosolyogva
-Szörfözni-nevettem fel és soha nem gondoltam volna,hogy valaha ki fogom mondani még ezt a szót az Ausztráliában történtek után,de akkor még nem ismertem Harryt.
-Valaki a szörf szót emlegette?-kérdezte széles mosolyal Louis.Így történt,hogy utolsó Californiában töltött napunkat szörfözéssel töltöttük.Én,Louis,Harry és Liam(mivel ő is imádott szörfözni).

A nap végére már nekem is egész jó ment a szörfözés,köszönöm Louis mester.:)Sajnos 8-kor el kellett jönnünk a tengerpartról mert 2 óra múlva indul vissza a gépünk New Yorkba.Pár napig még el lettem volna itt,de New Yorkban várnak rám a koncertek és sok rajongó,szóval örömmel utaztam vissza.

20.rész

Kedves Naplóm!

   Még mindig a fiúk szobájában feküdtem és az arcomat egy párnába temettem,amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtómon.Nem akartam senkit látni,pláne beszélgetni .
-Menj el!-kiáltottam
-Emily,Zayn vagyok.Tudnom kell,hogy mi történt veled!Kérlek engedj be-hallottam Zayn hangját,ami elég aggódónak tünt.Igaz,hogy nem akartam beszélni senkivel,de Zayn más volt.Ő az a személy akivel bármikor tudnák beszélgetni,ezért kinyitottam az ajtót.Zayn aggódó arccal nézett rám és nem tudom,hogy Zayn látványától vagy valami mástól de abban a pillanatban újra kitört belőlem a sírás.Zayn magához ölelt én pedig a vállára hajtottam a fejem és sírtam.Nem tudom,hogy hány percig állhattunk így mígnem teljesen le nem nyugodtam és végre meg tudtam szólalni.Elmondtam Zaynnek mindent.Ő türelmesen hallgatott végig majd mikor befejeztem megszólalt.
-Emily,tudnod kell,és szerintem tudod is,hogy Harry ilyen.Néha követ el hibákat,főleg ha dühös.De egy valami biztos.Szeret téged.Talán te vagy az első lány az életében,akit igazán szeret.Tudom,mert látszik rajta.A szemén a mosolyán a viselkedésén .Én még sosem láttam ilyen boldognak őt.És az arcáról lemoshatatlan mosolynak te vagy az oka.Harry szeret téged és belehalna ha elveszítene-mondta Zayn és végig úgy tünt,hogy nagyon komolyan beszél.
-És hol van Harry,hogy elmondja ezt,ha már annyira szeret?-kérdeztem szerintem teljesen jogosan.
-Már fél órája kint van a konyhába a többiekkel.Rögtön be akart jönni hozzád,de megkértem,hogy elötte had beszéljek veled én-válaszolta Zayn
-De miért?-kérdeztem
-Tudtam,hogy nem engedted volna be Harryt és én ezt nem engedhettem.Megérdemled,hogy egy olyan barátod legyen mint Harry,egy olyan srác aki igazán szeret téged-mosolygott rám.Hihetetlen,hogy Zayn milyen rendes velem annak ellenére, amit tettem.Nincs még egy olyan ember mint ő.Más sosem lett volna ilyen kedves hozzám a történtek után.De Zayn más.Valahol tudom,hogy még szeret engem,de elfogadja,hogy én Harryt szeretem és ezt más nemigazán fogadná el.De ő elfogadja és emiatt nagyon tisztelem őt és szeretem,persze nem úgy mint Harryt,hanem inkább mint egy testvért.
-Zayn.Ugye tudod,hogy nagyon fontos vagy nekem?-néztem rá meghatódva
-Tudom-mosolygott rám én pedig megöleltem.
-Most már tényleg megyek.Átadom Harrynek a terepet.Sok sikert.És azt is tudnod kell,hogy göndörkének nem erössége a bocsánatkérés-figyelmeztetett mire felnevettem.Göndörke.Aranyos becenév.
Miután Zayn kiment hallottam,hogy a konyhába mindenki nyüzsögni kezdett.Hallottam azt is,hogy valaki,valószínűleg Harry az ajtó felé lépked majd bekopog.Most mit tegyek?Hallgassak Zaynre és engedjem meg Harrynek,hogy bocsánatot kérjen vagy ne engedjem be?Kis töprengés után az elöbbit választottam.
-Gyere-sóhajtottam fel mire Harry benyitott.Gitárral a kezében mosolyogva ült le elém az ágy szélére.

  

-Mivel nem erősségem  a bocsánatkérés inkább írtam egy dalt.Tudnod kell,hogy nagyon sajnálom az egészet.Egy idióta voltam.Kérlek bocsáss meg nekem-mondta majd megpengette a gitárját és elkezdett énekelni.A dal címe I'm Sorry volt.Alig hittem el,hogy írt nekem egy dalt.Elég lett volna,ha szimplán bocsánatot kér,mert akármennyire haragudtam rá egy egyszerű "sajnálom"is elég lett volna ahhoz,hogy megbocsássak neki.Mert igaza volt Zaynnek.Harryhez hozzátartozik,hogy követ el hibákat és nekem így kell őt elfogadnom.Jó félre ne értsetek,mert nem azt mondtam,hogy mindent amit tesz azt meg is bocsáltom,de ez még megbocsáltható dolog volt.A szám végén Harry félve mosolygott rám,én pedig közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.Remélem jó döntés volt neki megbocsáltani,nagyon remélem.                                                                                                                -Ez azt jelenti,hogy már nem haragszol rám?-kérdezte mosolyogva                                                       

-Igen,azt.De többet ne merészelj ilyet tenni-figyelmeztettem és egyszerüen nem bírtam abbahagyni a mosolygást.Ebben az a fura,hogy pár perce még Zayn vállán sírtam most meg Harry ölében ülök totál feldobódva.Remélem most már nem lesz több okom a sírásra.

-Soha többet,megígérem-válaszolta Harry majd megcsókolt.Pár perc múlva kézen fogva sétáltunk a többiekhez akik a nappaliban voltak.

-De jó,ezek szerint kibékültetek.Akkor ti is jöhettek velünk grillezni-szólalt meg Niall és kezében 6 zacskó húst tartott.Szeretünk Niall.:D Mivel mindenki benne volt kimentünk az udvarra és kezdetét vehette a kerti sütögetés.A grillsütő köré raktuk a székeket és kényelembe helyeztük magunkat miközben Jhon húst sütött.

-És miért is nekem kell húst sütni?-kérdezte felháborodva

-Mert nekünk nincs kedvünk-válaszolta lazán Niall mire felnevettünk.Hát igen.Jhon süt mi pedig majd eszünk.Lehet,hogy kicsit gonosz húzás volt de mi sajnos ilyenek vagyunk.Majd Jhon jutalomadagot is kap.Legalábbis majd én adok neki.:)

-Fázol?-kérdezte kis idő múlva Harry gondolom azért mert látta rajtam,hogy már szinte remegek.Oké ez furán hangzik mivel nyár van és Californiában vagyunk,de már hajnali 1 volt és nem volt valami meleg.

-Igen,kicsit-válaszoltam mire Harry levette magáról a pulcsiját és a vállamra terítette.

-De így te fogsz majd fázni-céloztam arra,hogy csak egy ujjatlanba van.

-Én nem fázok-válaszolta.Kedvesen rámosolyogtam és láttam a karján ,hogy csupa libabőr.Átöleltem Harryt,hogy kicsit felmelegedjen,amit egy csókkal köszönt meg.

-Figyelem,figyelem!Nagy bejelenteni valóm van!-hagyta abba a hús sütést Jhon és felénk fordult.

-Héj,de mi lesz a hússal?-nézett Niall ijedten a grillsütő felé.

-Niall,lehetne,hogy egyszer nem a hasadra gondolsz?Amúgy is mindjárt kész van!-válaszolta Jhon.Niall még pár aggódó pillantást vetett a húsra majd legyintett egyet ezzel jelezve,hogy Jhon mondhatja amit akart.

-Na,szóval.Emily.A klippedet tegnap este közzé tettük és hatalmas siker az albumoddal együtt-kezdte mire mindenki elismerő mosolyt küldött felém én pedig kicsit zavarban voltam.

-És örömmel jelenthetem be,hogyha visszaértünk New Yorkba vár rád ott pár koncert utána pedig kezdetét veszi az első turnéd-jelentette be Jhon,mire a többiek ujjongani kezdtek Harry pedig egy puszit nyomott a fejemre és szorosan magához ölelt.Én pedig alig hittem el,hogy ez megtörténhet.Turnéra fogok menni.Te jó ég!Ez hihetetlen!

-Na mit szólsz-nézett rám Jhon mosolyogva.

-Hogy hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek,aki most itt van.A Little Mixnek,mert ha ők nem lettek volna még a nevemet se tudná senki,Jhonnak aki nélkül ez az egész nem sikerült volna,Carolinenak,Victoriának és Rachelnek akik kiskorom óta támogattak az éneklésben és a srácoknak akik megváltoztatták az életem-néztem körbe meghatódva.Mindenki kedvesen mosolygott rám és nagyon szép drámai pillanat lett volna ez az egész,ha Niall nem szólalt volna meg.

-Ég a hússss!!-kiáltotta és a grillsütő felé rohant egy tállal amibe belerakta volna a húsokat ha azok nem lettek volna forrók,mivel mikor Niall kezébe vette az egyiket az rögtön le is dobta a földre.Talán nem ártana villát használni.:D

-Foróóóóó!!-ordította majd a hotel kertjében lévő kispatakhóz rohant és belelógatta az ujját.Mi többiek szakadtunk a nevetéstől,Jhon pedig fogott egy villát és leszedte a húsokat majd beletette őket egy tálba.Rachel elővette a tányérokat és mindenkinek adott egyet.Apropó Rachel.Rachel lett Liam új barátnője és hihetetlenül cukik együtt.

-Ugye tudod,hogy nagyon büszke vagyok rád?-suttogta a fülembe Harry én pedig mosolyogva néztem rá.
-Tudom-válaszoltam majd megcsókoltam.
-Üvegezzünk!-kiáltott fel Eleanor és kezében egy üveg volt.A többiek benne voltak a játékban nekem viszont eléggé rossz emlékeim voltak a játékról,de mivel nem akartam elrontani a többiek örömét belementem a játékba.Eleanor izgatottan megpörgette az üveget ami persze mikor megállt rám mutatott.Ez az én szerencsém....
-Jól van.Mivel te vagy az első és mi otthon úgy játtszuk,hogy az első jutalomfeladatot kap ezért egyszerű feladatod lesz,amit szerintem szívesen meg is teszel.Csókold meg Harryt-mondta Eleanor és igaza volt.Ezt szívesen tettem,tehát szembefordultam a mellettem ülő Harryvel és hosszan megcsókoltam.
-Oké,oké elég lesz!Köszönjük-nevetett fel Eleanor én pedig elpirulva húzódtam el Harrytől,majd mivel rajtam volt a sor pörgettem.Niall volt a szerencsés.
-Ne,ne!Én félek Emilytől!-tette védekezően a feje elé a kezeit  Niall mire én felnevettem.
-Félhetsz is!Oké.Akkor a feladatod a következő..-kezdtem de Niall közbevágott
-Héj,azt nem kérdezted meg hogy felelek-e vagy merek!-figyelmeztetett
-Azt tőlem se kérdeztétek meg!-válaszoltam
-Mivel te voltál az első!De amúgy meg merek.-mosolygott
-Szerezzél egy melltartót és egy rózsaszín sortot majd gyere vissza és táncolj az udvar közepén.Ja és Zayn majd felveszi videóra és felteszi a netre a Directionereknek.Örülni fognak neki-mosolyogtam gonoszan.:)Niall pár percig furán nézett rám majd egyszer csak fogta magát és bement a hotelba.Pár perc múlva melltartóban és sortban jött vissza az udvarra.Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés,már szinte sírtunk.Az egész csak rosszabb lett mikor elkezdett táncolni.Zayn vette kamerával mi meg sírtunk a nevetéstől.A többi feladat is hasonló volt és azokon is rengeteget röhögtünk.Életem talán legjobb estéje volt ez a mai.:)